Az akromantulák óriás méretű, embernél nagyobb pókok. Intelligensek, képesek megtanulni az emberi beszédet, ugyanakkor veszélyesek, mivel az emberi fajt zsákmánynak tekintik. A baziliszkuszoktól félnek. A Tiltott Rengetegben él egy csapat akromantula.
Aragog | |
Adatok | |
Faja | Acromantula |
Neme | hím |
Született | kb. 1935–1940. |
Meghalt | 1997 |
Hangszínésze | Julian Glover |
Első megjelenése | Harry Potter és a Titkok Kamrája |
Aragog a Harry Potter-könyvekben szereplő óriáspók, Hagrid neveltje. A második könyvbentűnik fel először.
Harryék kifaggatják, és ő elárulja, hogy nem ő az a szörny, amely a Titkok Kamrájában rejtőzik, pusztán az óriás Hagrid roxforti "háziállata", de aztán Tom Denem vádja alapján, miszerint a gyilkos szörny Hagridtól származik, utóbbit kicsapják a Roxfortból. Ezután Aragog gyermekei majdnem felfalják Harryékat.
A hatodik könyvben meghal Aragog. Bár Hagrid szeretné, ha Harry és barátai elmennének a temetésre, de Harry csak egyedül megy el, ő sem kegyeletből, hanem azért, hogy megszerezze Lumpsluck emlékeit.
Baziliszkusz | |
Adatok | |
Faja | Baziliszkusz |
Született | kb. 0–1005. |
Meghalt | 1993 |
Első megjelenése | Harry Potter és a Titkok Kamrája |
A Baziliszkusz a J. K. Rowling írta Harry Potter-könyvek szereplője, amelyet az azonos nevű mitológiai lényről mintázott az írónő.
A Baziliszkusz a Titkok Kamrájában rejlő szörny. Pillantása halálos, de még valamilyen módon tompított tekintete (tükörképe, kísérteten keresztül) is kővé dermedést vált ki. 1943-ban, amikor először nyitotta ki Tom Rowle Denem a Titkok Kamráját, megölt egy lányt, aki később szellemként kísért abban a női vécében, amelyben meghalt. Most Hisztis Myrtle a neve.
A Baziliszkuszról a Hermione Granger által talált könyvtári könyvből kitépett lapról megtudjuk, hogy:
"A kies honunkban leledző temérdek félelmetes bestia és szörny-állat között aligha akad tsodásb és halálosb fajzat, mint a Baziliskus, más néven a Kígyók Királya. Ezen tsúszómászó, mely gyakorta giganticus méreteket ölt, száz-évekig is elélhetik. Böltsője a tyúknak tojása, mellyen varangyos béka kotlik. Gyilkos fegyvere is felettébb tsodás, hisz halálos méregtül tsepegő foga mellett a nézése is halált hozó: valamely ember vagy állat tekintetének tüzébe kerül, nyomban életét veszíti. A pókok menekülnek a Baziliskus elől, mert emez gyűlölt ellenségük. A Baziliskus pediglen féli a kakasnak rikkantását, minek hallatán menten kiszenved."
Harry Potter második roxforti tanévében sorozatos támadások érik a mugli születésű diákokat, akik kővé dermednek. Binns professzor (a filmben McGalagony professzor) elmondja a diákoknak, hogy a legenda szerint „Mardekár szörnyetege” van a Titkok Kamrájában. Amikor elrabolják Ginny Weasleyt, Harry és Ron valamint kényszerűségből Lockhart professzor elindul a kamrába. Csak Harry jut el a kamrába, ahol Voldemort emlékképe már várja és ráuszítja a baziliszkuszt. Harry végül legyőzi a szörnyet Griffendél Godrik kardjával és Fawkessegítségével, aki megvakítja a baziliszkuszt.
Hermione és Ron lemennek a kamrába a baziliszkusz megmaradt fogáért, amivel elpusztítanak egy horcruxot; Hugrabug Helga kelyhét.
Faőrző bestia, főként varázspálcának való fákon él. Fatetűvel, alkalmanként tündérmanótojással táplálkozik. A bólintér ránézésre nem tűnik harciasnak, de ha felmérgesítik, megpróbálja kiszúrni az ember szemét az ujjával, amely igen éles és hegyes. A Harry Potter és a Főnix Rendje című kötetben Suette-Pollts, a Legendás lények gondozásának tanárnője mutatja be a diákoknak.
Bolyhoska | |
Adatok | |
Faja | Kutya/Kerberoszra hasonlít |
Neme | hím |
Született | kb. 0–1005. |
Meghalt | 1993 |
Első megjelenése | Harry Potter és a Bölcsek Köve |
Bolyhoska a kitalált Harry Potter-univerzum egy szereplője. Egy hatalmas háromfejű kutya, akinek a gazdája Hagrid. Ő őrizte a földalatti szobát, ahol a bölcsek köve el van rejtve az első részben. Egyetlen módon lehet kijátszani: ha zeneszót hall, elalszik.
A Harry Potter és a bölcsek kövében Harry, Ron és Hermione véletlenül belerohannak, amikor menekültek Argus Frics, a gondnok elől. Később, amikor Harryék lemennek a lejáróhoz, hogy megakadályozzák, hogy a bölcsek kövét elvigyék, egy furulyával altatják el a szörnyet. Egy eldobott hárfát látnak a teremben, amelyet az előző behatoló hagyott ott. A könyvből készült filmben nincs furulya, a kutya azért alszik, mert egy megbűvölt hárfa játszik magán. A kő megvédése, majd a megsemmisítése után már nem volt szükség Bolyhoskára, ezért kibocsátották a Tiltott Rengetegbe. A későbbi könyvekben nem szerepel.
A varázslók börtönének, az Azkabannak őrei, amely egy szigeten található. Az ötödik könyvben (Harry Potter és a Főnix Rendje) elhagyják az Azkabant, és csatlakoznakVoldemort seregéhez. Rowling így ír a dementorokról a Harry Potter és az azkabani fogolycímű könyvében:
„A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik is megérzik jelenlétüket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyűbb emlékeid.”
A dementorok külsőre emberszerűek, körülbelül három méter magasak, fekete, csuklyás köpenyt hordanak. Csak hullaszerű kezük, és néha az arcuk látható. A dementorok vakok, szemük helyett csak szemüregük van, szájuk helyén pedig egy lyuk, mely legszörnyűbb fegyverük, a dementorcsók végrehajtására szolgál. Ilyenkor kiszippantják az áldozat lelkét, aki ettől kezdve élőhalottá válik.
A dementorok a pozitív emlékeket érzékelik az emberekben, ezekből táplálkoznak. Megjelenésükkor szinte megfagy a levegő. Az emberek ilyenkor átélik legszörnyűbb emlékeiket. A különösen érzékenyek el is ájulhatnak a dementorok jelenlétében. Az azkabani foglyok gyakran megtébolyodnak a dementorok tartós közelségétől.
A dementorokat valószínűleg varázslók hozták létre, mesterséges lények. Gombamódra szaporodnak, fagyos levegőt keltve a közelükben. Mivel kevéssé intelligens, viszont igen kegyetlen lények, megfelelőek a rabok őrzésére. A Mágiaügyi Minisztériumban a tárgyalásokra is dementorok kísérik be a rabokat. Voldemort visszatérése után azonban otthagyták az Azkabant, és csatlakoztak a Sötét Nagyúrhoz.
A muglik nem látják a dementorokat, de rájuk is ugyanolyan hatással vannak. Védekezni a Patrónus-bűbájjal lehet ellenük. A bűbáj megidéz egy patrónust, ami egy pozitív erőtér, a jó emlékekből táplálkozva. Ez egyfajta pajzsként működik a dementorok ellen. Megidézésekor egy kellemes emlékre kell gondolni. A patrónusok különböző állatalakban jelennek meg. Az erősebbek elriasztják, a gyengébbek csak hátráltatják a dementorokat. A dementorok által okozott sokkra jó gyógyír a csokoládé. A patrónus bűbáj varázsigéje: Expecto Patronum! Megidézéséhez az kell, hogy csak pozitív emlékre gondoljunk és ne érdekeljen, hogy a dementor milyen fagyos levegőt áraszt.
A dementorok először a harmadik Harry Potter-kötetben jelennek meg. A Roxfortot őrizték a szökött rab, Sirius Black betörése ellen. Harry minden velük való találkozáskor szülei életének utolsó pillanatait hallotta. Először a vonaton találkozott dementorral, amelyet Remus Lupinprofesszor elriasztott. Később egy kviddicsmeccsen jelentek meg, ennek következtében Harry leesett a seprűjéről. Lupin professzor elvállalta, hogy megtanítja neki a Patrónus-bűbájt, amellyel védekezhet ellenük. Harry patrónusa egy szarvas alakjában jelent meg (apja is szarvassá tudott változni). Sirius Black kiszabadítása után megtámadták őket a dementorok, Harrynek nem sikerült megidéznie a patrónust. A jövőből visszatért önmaga azonban megmentette őket. Az ötödik könyv elején unokatestvérével együtt támadta meg két dementor, az ellenük használt varázslat miatt Harryt tárgyalásra idézték a minisztériumba, és majdnem eltanácsolták a Roxfortból.
Az ötödik kötetben (Harry Potter és a Főnix Rendje) elhagyták az Azkabant, és csatlakoztak Voldemorthoz. A hatodik kötetben (Harry Potter és a Félvér Herceg) egyre szaporodtak, furcsa ködös időt okozva, valamint sorozatos támadásokat követtek el muglik és varázslók ellen.
A durrfarkú szurcsókok skorpiószerű szörnyetegek, amelyeknek mérges fullánkjuk van, és tüzet lőnek a farkukból. Rubeus Hagridtenyésztette ki őket, Rita Vitrol állítása szerint a mantikor és a tüzes rák keresztezéséből. Egyedül a Harry Potter és a Tűz Serlege című részben szerepelnek.
Fawkes a Harry Potter-könyvekben Albus Dumbledore madara, egy gyönyörű, vörös és arany színűfőnixmadár, amely hamvából éled mindig újra és újra. (A színei azonosak a Griffendél-ház színeivel.) Könnye gyógyító erejű, hangja reményt kelt a jókban, a gonoszokat azonban elijeszti. Hatalmas súlyokat bír el. A faroktolla alkalmas arra, hogy varázspálca magja legyen; a Harry Potter és Voldemort varázspálcája is Fawkes tollával készült.
A második részben kapott nagy szerepet, mikor Harry a baziliszkusz ellen harcolt: megvakította a gyilkos tekintetű szörnyeteget, aztán könnyeivel meggyógyította Harry sebeit.
Megjelenik a Főnix Rendjében is – ő figyelmezteti Dumbledore-t, hogy Dolores Umbridge elhagyta az irodáját. Ugyanebben a könyvben Fawkes megmenti Dumbledore életét a Mágiaügyi Minisztériumban folyó harc során: eléje ugrik, hogy megvédje egy halálos átoktól és így ő maga hamvad el.
A hatodik részben, Dumbledore halála után Fawkes elhagyja Roxfortot.
Házimanók
A házimanók 60–90 cm magas emberszerű lények vékony kezekkel és lábakkal, torz, túlméretes fejjel és szemekkel. Óriási fülük denevérszerű, csúcsos, szemük dülledt, hangjuk vékony és sipító. Általában rongyszerű ruhákat viselnek, vagy párnahuzatot húznak fel ruha gyanánt. Magukról harmadik személyben beszélnek. Engedelmesek, szófogadóak, mindig azt kell tenniük, amit a gazdájuk parancsol - még ha nem is szeretnék megtenni. A házimanók számára a gazdájuk parancsa a legfőbb törvény. Ha megszegik a parancsot vagy olyat tesznek, ami sérti gazdájukat, a manók megbüntetik saját magukat.
A házimanók más mágiával rendelkeznek, mint a varázslók. Képesek olyan helyeken is hoppanálni vagy dehoppanálni, ahol a varázslók nem (például a Roxfortban). A pálcahasználati törvény harmadik cikkelye szerint tilos varázspálcát használniuk, pálca nélkül is képesek varázsolni.Varázserejüket csak gazdájuk engedélyével használhatják.
Egy házimanó csak akkor szabadul fel, ha gazdájától egy igazi ruhadarabot kap.
A hippogriff egy sasfejű, lótestű nagybestia. A nehezen szelídíthető varázslény Európából származik. Megközelítésekor az állattal szemkontaktust kell létesíteni, és ha ez sikerült, meg kell hajolni előtte, hogy jelezzük békés szándékunkat. Ha a hippogriff viszonozza a gesztust, oda lehet menni hozzá, de ha nem, akkor ajánlott futni, mert a hippogriff nagyon erős és értelmes állat.
A hippogriff elsősorban a földből kikapart rovarokkal táplálkozik, de szívesen elfogyaszt madarakat és kisebb emlősöket is. Fészkét a földön építi, s egyetlen, nagy, törékeny héjú tojást rak, melyből alig 24 óra múlva kikel a hippogriff fióka. A kicsi egy hét alatt megtanul repülni, de hosszabb utakra csak hónapok múltán tudja elkísérni anyját.
Csikócsőr/Szilajszárny | |
Adatok | |
Neme | hím |
Született | kb. 1960–1980.[forrás?] |
Szeme színe | narancssárga |
Hajszíne | szürke-fehér |
Első megjelenése | Harry Potter és az azkabani fogoly |
Utolsó megjelenése | Harry Potter és a halál ereklyéi |
A Harry Potter sorozatokból legismertebb hippogriff Csikócsőr (Buckbeak) névre hallgat, de később a Szilajszárny nevet kapja. Sűrű a tollbundája és fényes szőre nagyon szépen csillog, a szeme pedig narancsszínű. Csikócsőrt a harmadik kötetben ismerhetjük meg, ahol Malfoyék ármánykodásának hatására Csikócsőrt halálra ítélik, mert megkarmoltaDraco Malfoyt. Azonban Harry és Hermione az időnyerővel visszatekeri az időt, és megszöktetik, és Sirius Black a hippogriff hátán menekül el. Utóbb Csikócsőrt Szilajszárnynak nevezték át. Az ötödik részben Sipor megsebezte, mert ezt a parancsot kapta az egyik halálfalótól. Csikócsőr a harmadik résztől kezdve minden részben szerepel.
Az inferusok olyan holttestek, melyeket egy sötét varázsló bűbáj segítségével eszközként tud használni. Rowling valószínűleg a zombikról mintázta őket.
Az inferusok nem élnek, bábként mozgathatók az őket uraló boszorkány vagy varázsló kívánsága szerint. Gondolkodni sem tudnak ennek megfelelően, egy megadott primitív feladatot képesek végrehajtani, melyet az őket irányító varázsló adott ki. Az inferusokat nagyon nehéz mágiával megsebezni, mivel halottak, mindössze a melegtől és a fénytől félnek, így a tűz megfelelő megoldás a távoltartásukra.
Voldemort egyik horcruxát inferusok őrzik, ezek egy tengerparti barlang tavában várják, amíg a fogát a horcruxra fenő illető óvatlanul hozzáér a tó vizéhez, ekkor kiemelkednek a vízből és magukkal rántják az illetéktelen behatolót, hogy gyors halála után az ő soraikat gyarapítsa. Ha az inferusok feladata tárgytalanná válik (ebben az esetben Harry elpusztítja őrzésük tárgyát), akkor egyszerű holttestekké változnak vissza.
A kákalagok kis méretű víziszörnyek. Hosszú ujjaikkal megragadják és a mélybe húzzák az embereket. Arcuk csúf, fejükön két szarv található. Először a harmadik részben esik szó róluk, ahol Remus Lupin megtanítja a diákoknak, hogy kell őket legyőzni. Ezután a negyedik részben is találkozunk velük, ahol a Trimágus Tusa második próbája során Harry Potter lemerül a Roxfort mellett található tóba, és ott egy csapat kákalag rátámad. A filmben polipkarokkal ábrázolták őket, habár erre a könyvben sehol nincs utalás.
A kentaurok a görög mitológia kentaurjaihoz hasonlóan félig ló, félig ember lények. A Tiltott Rengetegben laknak.
Firenze | |
Adatok | |
Faja | Kentaur |
Neme | férfi |
Szeme színe | kék |
Hajszíne | Világosszőke |
Hangszínésze | Ray Fearon |
Első megjelenése | Harry Potter és a bölcsek köve |
Firenze egy kentaur, aki először a Harry Potter és a bölcsek kövében jelenik meg, amikor Harryéket büntetőmunkára viszik a Tiltott Rengetegbe, és Firenze megmenti Harry Potteréletét Voldemorttól. Biztonságos helyre viszi a fiút, de megjelenik a többi kentaur(Ronan és Goran), akik figyelmeztetik, hogy a hagyományt sérti meg azzal, hogy megengedte Harrynek, hogy felüljön a hátára.
Legközelebb a Harry Potter és a Főnix Rendje című kötetben szerepel, ahol ő tölti be a jóslástantanári posztot a Roxfortban Sybill Trelawney helyett, akit Umbridge elbocsátott az állásából. Firenzét a társai kitagadták a csordából, hiszen az emberek barátja lett;Dumbledore pedig felajánlotta neki ezt az állást, hogy megmentse Firenze életét, mert félő volt, hogy ha visszamegy, társai megölik.
A sorozat filmfeldolgozásában Firenze csupán az első részben jelenik meg, és ott is kevesebbet szerepel, mint a könyvben.
Piros mellényes, lengő szakállú emberke, aranyszínű vagy zöld lámpással. A Harry Potter és a Tűz Serlege kötetben találkozunk velük, 1994 augusztusában, a négyszázhuszonkettedik kviddics világkupa döntőjén, mint az ír válogatott kabaláival. Az általuk a közönség közé szórt aranypénzek egy idő (kb. 24 óra) múltán eltűnnek.
A mumus egy alakváltó lény a Harry Potter univerzumban. Mindig olyan alakban jelenik meg amitől a hozzá legközelebb álló személy fél. Először a harmadik kötetben jelenik meg. A mumust egyedül a nevetés pusztítja el, ehhez segít a Comikulissimus(,,Riddiculus) varázsige, amelynek köszönhetően a mumus nevetséges, kevéssé ijesztő alakot ölt fel.
Az óriások emberszerű lények, nagyjából 7-8 méter magasak. Többnyire rosszindulatúak, erőszakosak, az emberevés sem idegen tőlük. Mégis, legalább két esetben megtörtént, hogy óriások és emberek frigyre lépjenek: Rubeus Hagrid és Olympe Maxime egyaránt félóriások. Törzsi társadalomban élnek, amelyet a gurgnak nevezett törzsfőnök irányít. Barlangokban laknak, és állatbőrökből összevarrt ruhát hordanak.
Gróp Hagrid féltestvére, aki óriásgyerek, Hagrid szerint "kicsi és gyámoltalan", hiszen „csupán” 5 méter magas. Hagrid titokban magával hozza Grópot Roxfortba, a Tiltott Rengetegben szállásolja el, és megpróbálja megszelídíteni és beszélni tanítani. Ron, Harry és Hermione is segít neki.
A hatodik részben a vadőr már tanársegédet akar csinálni féltestvéréből. Gróp a roxforti csata közben beröpíti Hagridot és Agyart a Roxfortba az egyik ablakon keresztül. Néhányan reménykednek, hogy Gróp összetaposott néhány Halálfalót.
A Legendás állatok és megfigyelésük című könyvben képzett varászlóra nem veszélyes besorolásúak. Nagy-Britanniában őshonos. Bolyhos szőrű, fekete lények, pofájuk feltűnően hosszú orrban végződik, mellső lábuk vége pedig ásószerűen ellaposodik. Imádják a fényes dolgokat. A koboldok föld alatti kincsek előásásához használják. Habár a furkász szelíd állat,lakásban nem tarható mert nagy felfardulást okot, szenvedélyes kincsgyűjtő vágyával. Vakcát 20 méter mélyen a föld alatt építi; egyszerre 4-6 kölyköt ellik.
A Harry Potter és a Tűz Serlege című kötetben tűnnek fel. Hagrid szórakoztatja velük a negyedéves diákokat úgy, hogy 100 leprikón-aranyat ás el, és az a diák nyer a versenyben, amelyiknek a furkásza a legtöbbet találja meg. A versenyt Ron nyeri, jutalma egy nagy táblaMézesfalás csokoládé.
A walesi zöldsárkány remekül beleolvad hazája buja zöld mezőibe, bár fészkét a hegyvidéken rakja, ahol - az állomány fennmaradását biztosítandó - rezervátumot jelöltek ki számára.Főleg juhokra vadászik, az emberek elől elbújik.A walesi zöldsárkány jellegzetes, meglepően dallamos üvöltése könnyen felismerhető.Tüzét karcsú csóvákban fújja,Tojása földszínű, zölddel pöttyözött. Fleur Delacour sárkánya a Trimágus Tusán.
A legveszedelmesebbnek tartott sárkány faj.
Kimondottan óriásgyíkszerű testét fekete pikkelyek borítják. Szeme sárga, szarvai és a farkából kiálló tüskék bronzvörösek. Kivételesen hosszú lángcsóvát tud fújni, akár 15 métereset is. Cementszürke tojásának héja rendkívül kemény. Áttöréséhez a kicsinyek kikelésükkor a farkukat használják, amelyen addigra kifejlődnek a tüskék. A magyar mennydörgősárkány kecskét, juhot és – ha teheti – embert eszik. Nagyjából 4-5 méter magas, és a hossza 15 méter. Szárnyfesztávolsága eléri a 8 métert is. A magyar mennydörgő (Hungarian Horntail)Harry Potter sárkánya a Trimágus Tusán.
A norvég tarajos meglehetősen hasonlít a mennydörgőhöz, de nem faroktüskéi vannak, hanem erőteljes,szurokfekete taréjok sorakoznak a gerince mentén, Fajtársaival szemben különösen ellenséges, állománya napjainkra erősen megcsappant.Alig van olyan nagy testű szárazföldi emlős, amit ne fogyasztana el, és - sárkányoktól szokatlan módon - a vízi állatokat se veti meg. A tarajos tojása fekete,kicsinyei a többi fajhoz képest korán (már 1-3 hónapos korukban)elkezdenek tüzet fújni.
Norbert (Norberta) | |
Adatok | |
Faja | Sárkány (Norvég tarajos) |
Neme | nőstény |
Született | 1991 |
Első megjelenése | Harry Potter és a bölcsek köve |
Norbert egy norvég tarajossárkány (Norwegian Ridgeback).
Hagrid egy ismeretlentől szerezte, még tojás korában. Az ismeretlen Mógus professzor volt, akibe beleköltözött Voldemort. Mikor Norbert kikelt, látták, hogyDraco Malfoy leskelődik utánuk. Draco közbelépése miatt McGalagony tanárnő büntetőfeladatot szab ki a sárkánnyal kapcsolatba került diákokra. Norbertet pedig elküldték Romániába, Charlie Weasleyhez, Ron bátyjához, aki sárkányokkal foglalkozik. Az utolsó könyvben kiderül, hogy Norbert lány, ezért Charlie Weasley aNorberta nevet adta neki.
Cedric Diggory sárkánya a Trimágus Tusán.
Sellőket világszerte találunk, bár külsejük épp oly változatos, mint az embereké. Akárcsak a kentaurokéról, a sellők életmódjáról, szokásairól is vajmi keveset tudunk. A sellő nyelvet beszélő varázslók szerint magas szervezettségi szintű, az élőhely függvényében változó létszámú csapatokban élnek, s egyes közösségek lakóépületei valódi remekművek. A kentaurokhoz hasonlóan a sellők is visszautasították az értelmes lény státust, s inkább bestiák maradtak.
A legrégebbi feljegyzésekben említett sellők a görög szirének és tritónok.A mugli irodalomban és festészetben oly gyakran ábrázolt gyönyörű hableányok a melegebb vizek lakói. A skóciai szelkik és az írországi merrók kevésbé szépek (rondák), de mint minden sellő, ők is rajonganak a zenéért.
Énekük a víz alatt gyönyört nyújt, de a szárazföldön visszataszító. A roxforti fekete tóban élnek, a Trimágus Tusa bajnokai megküzdöttek azokért a foglyokért, akiket a sellőkre bíztak, hogy szerezzék meg tőlük őket és a kákalagoktól. A prekfektusi fürdő ablakán is volt egy sellős kép, mely varázslat hatására mozgott. Hisztis Myrtle a lefolyókon át utazik a tóba és örökké kizavarják őt, mert háborgatja őket. Egyesek szerint - akik érti a sellők nyelvét -, csoportosan élnek és remekművek a házak, amiket alkotnak.
Egy sellő, ha egy kijelölt helyen kell laknia, például tóban, folyóban, nem megy el onnan, és soha nem közeledik muglikhoz, de egyes beszámolók hableányokról beszéltek.
A thesztrálok nagyméretű, lóra emlékeztető mágikus lények. Először a Harry Potter és a Főnix Rendje című kötetben szerepeltek, ahol ezek a lények húzzák a diákokat a Roxfortba szállító fiákereket (a kocsikról van szó a harmadik és negyedik részben is, ám a thesztrálokról nem esik említés), később pedig Harryék rajtuk repültek a Roxfortból a Mágiaügyi Minisztériumba.
Csak olyan emberek láthatják őket, akik már láttak valakit meghalni. Testalkatuk sovány, csontjaik jól láthatóak, fekete bőrük lazán tapad testükhöz. Lapockatájékuknál egy pár csontos, bőrhártyával borított szárny helyezkedik el, melyek elég nagyok az állat levegőbe emeléséhez. Fejükben, mely a sárkányéhoz hasonlít, merev tekintetű, pupillátlan, fehér szem ül. Fejükből két, rövid szarv áll ki.
Nagyon nehéz megszelídíteni őket, ám ha ez sikerül, utazásra tökéletesen megfelelnek, mert kiválóan tájékozódnak és gyorsan repülnek. A mágusnép babonája szerint a thesztrál jelenléte rossz előjel, "de ez csak a halál-dolog miatt van így" – ahogy Hagrid mondja.
A Roxfortnak egész ménese van belőlük.
A hetedik kötet elején, amikor Harryt elviszik a Privet Drive-ról, ketten thesztrállal jönnek.
A vélák emberszerű lények, szőke hajú, kivételes szépségű nőknek néznek ki. Ha egy férfi a közelükbe kerül, azonnal csillapíthatatlan vonzalmat érez irántuk. Ha megdühödnek, csúf, madárszerű arcuk lesz, és tűzgolyókat dobálnak ellenségükre. A fajnak hímnemű példányai nem ismertek, viszont képesek kereszteződni az emberekkel, hiszen Fleur Delacour egyik nagyanyja véla volt.
A vérfarkasok vagy farkasemberek olyan beteg emberek (muglik vagy varázslók), akik minden teliholdkor farkasszerű szörnyeteggé változnak. A vérfarkas-betegség harapás útján terjed. A vérfarkasokat a varázslótársadalom rendszerint kiveti magából, bár vannak ritka kivételek, akik képesek beilleszkedni.
Fenrir Greyback
Először a hatodik kötetben jelenik meg, Hermione és Lupin is említi. A kötet végén ő is ott van a csillagvizsgáló toronyban, mikor Dumbledore meghal. Mielőtt felmennek a toronyba, Grayback megharapta Billt; akiből nem lett vérfarkas, bár ezután szerette a véres húst. Ez azért lehetett, mert Grayback nem volt átváltozva.
A hetedik kötetben része annak a csapatnak, amelyik elkapja Harryéket.
Szavazás