Kviddics

Harry Potter sorozatról minden!!

…a Roxfort két igazgatója után neveztelek el. Közülük az egyik mardekáros volt, és valószínűleg a legbátrabb ember, akit valaha ismertem. - mondta Harry Potter a gyermekének...

A kviddics (angolul eredetileg quidditch) egy fiktív sportág, amely J. K. Rowling Harry Potter-sorozatában szerepel, és a varázslóvilág messze legnépszerűbb sportja. A seprűháton játszott labdajátékot mind amatőr, mind professzionális szinten előszeretettel űzik. A valódi sportokhoz hasonlóan megvannak a maga szervezetei, nemzeti és nemzetközi bajnokságai.

Az írónő egy kiegészítő könyvet is írt kizárólag ebben a témában, melynek címe A kviddics évszázadai. Eszerint az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában a játék Quodpot* nevű verziója terjedt el.

Szabályok:

1. A játékos a mérkőzés alatt tetszőleges magasságba emelkedhet, azonban a küzdőtért nem hagyhatja el. Ha egy játékos a pálya határain kívül eső terület fölé repül, a csapatának a kvaffot át kell adnia az ellenfél csapat játékosainak.

2. A csapatkapitány a bírónak jelezve "időt" kérhet. A játékosok talpa csak abban a szünet jelegű szakaszban érintheti a talajt. Ha a mérkőzés minimum 12 órája tart, hosszabb, de legfeljebb 2 órás "idő"kérhető. A játékosok két óra letelte után kötelesek visszatérni a pályára. Ennek elmulasztása a csapat diszkvalifikálását vonja maga után.

3. A bírónak jogában áll büntetőtámadást ítélni. A büntetőt elvégző játékos a kezdőkörből indul, onnan repül a büntetőzóna felé. A büntető támadás evégzésekor az említett játékoson kívül és a másik csapat őrzőjén kívül egy játékos sem tartózkodhat a közelben.

4.A szereléskor a kvaffot ki szabad venni vagy ütni a támadott játékos kezéből, tilos azonban megfogni a támadott játékos bármely testrészét.

5. A sérült játékost nem lehet lecserélni. A csapatnak a sérült nélkül kell folytatnia a meccset.

6. A játékos magával viheti a pálcáját a pályára, de azzal semmilyen körülmények között nem hajthat végre varázslatot a másik csapat játékosain, a másik csapat seprűin, a bírón , a labdákon illetve a közönség tagjain.

7. A kviddics mérkőzés akkor és csak akkor és véget, ha az aranycikesz befogásra kerül, illetve ha a két csapatkapitány közösen indítványozza a mérkőzés lezárását.

A pálya

Kviddics pálya

A kviddicspálya füvesített, hosszú és ellipszis alaprajzú, átmérői 180 láb (55 méter) és 500 láb (152 méter). A pálya két végében levő pontszerző zónában három-három, 15 méteres oszlopokon álló gólkarika áll. A pálya közepén egy 60 centiméteres kör található, innen indulnak a csapatkapitányok a játék kezdetén. A játékosok és a labdák függőleges mozgása elvileg korlátlan, horizontálisan azonban kénytelenek a pályán belül maradni. (Ez utóbbi szabályt eddig minden filmben figyelmen kívül hagyták.)

Labdák

Kvaff

Aranycikesz

A kviddicset négy labdával játsszák. Ezek közül a kvaff ma egy közönséges, körülbelül 30 centiméteres átmérőjű élénkpiros labda – egyetlen varázstulajdonsága, hogy lassan zuhan, és könnyű megfogni –, amelyet a hajtóknak kell bedobniuk az ellenfél őrzője által védett gólkarikáinak egyikébe. A többi játékos nem nyúlhat a kvaffhoz. Egy gól 10 pontot ér, függetlenül attól, hogy melyik karikába dobták.

A játékban két gurkó is szerepel. Ezek 25 centiméteres átmérőjű, kemény vasgolyók, amelyeket szándékosan az ellenfél megzavarására terveztek: a gurkóknak ugyanis megvan az a rossz tulajdonsága, hogy ha elütik valamerre, az ütés pontatlansága ellenére egy játékost céloznak meg, és komoly sérüléseket tudnak okozni. A két terelő feladata a többi játékostárs védelme és az ellenfél támadása a gurkók segítségével – a feladathoz métához hasonló, mágikus módon megerősített ütőket használnak.

Az első gurkók repülő kőtömbök voltak. Ez a későbbiekben csak annyit változót hogy gömbölyűre faragták. Ezeknek a kőlabdáknak azonban volt egy igencsak nagy hátrányuk. A XV. századi terelők mágikus úton megnövelt terlőütőjük könnyen széttörhette a gurkókat, így a játékosokat a mérkőzés végéig kőtörmelékek üldözték.

Valószínűleg ez az oka, hogy a XVI. században egyes kviddicscsapatok ólomgurkókkal kezdtek el kísérletezni. Az ólomról végül megállapították, hogy túl puha anyag a gurkók készítéséhez. (minden felületi sérülés, egyenetletlenség negatívan befolyásolja a gurkó iránytartását.) Ma már a gurkók vasból készülnek.

A kviddics legkisebb – diónyi méretű minta az elődje a golden snidget– és leggyorsabb labdája az ezüstszárnyakkal ellátott aranycikesz. Ez a labda a játékosoktól teljesen függetlenül cikázik a pályán. Elfogása nem egyszerű, mivel nagyon gyors, hirtelen manőverekre képes, amellett megpillantani is nehéz apró mérete miatt. A cikesz elkapása a fogó feladata. Ha ez sikerül, az 150 pontot eredményez a szerencsés fogó csapatának, és ezzel zárul le a mérkőzés. A cikesz elfogása nem feltétlenül jelent győzelmet is egyúttal, mivel azt a pontszámok döntik el.

Érdekeség: Egy 1884-es bodmin-lápi kviddicsmeccsen 6 hónapig nem sikerült elfogni a cikeszt. Végül a fogók kritikán aluli teljesítményét megelégelve mind a két csapat feladta a mérkőzést. A környéket ismerő cornvalli varázslók még mindig a mai napig azt állítják, hogy az aranycikesz elvadultan él a lápvidéken.

Szabálytalanságok:

A tíz leggyakrabban elkövetett szabálytalanság:

Név: Lehetséges elkövető: Leírás:

Blagging Minden játékos Az ellenfélseprűjének (seprű farkának) megragadása annak lelassítása céljából

Blatching Minden játékos Szándékos törekvés az összeütközésre.

Blurting Minden játékos A seprűnyél használata a másik játékos repülési irányának megváltoztatására

Bumphing Csak a terelők A gurkónak a közönség felé való terelése

Cobbing Minden játékos A könyök aktív használata a másik játékossal ellen.

Flacking Csak az őrző Bármely testrész átdugása a karikán a kvaff visszaütése céljából

Haversacing Csak a hajtók A kézben tartott kvaff átdugása a karikán (a kvaffot doni kell)

Quafflepocking Csak a hajtók A kvaff fizikai manipulálása

Snitchnip Hajtók,terelők,őrző Acikesz megfogása (az a fogfeladata)

Stooging Csak a hajtók Két vagy több hajtó berpülése a büntetőzónába

Érdekesség: A kviddicsben eredetileg 700 módon lehetett szabálytalankodni – az 1473-as világ kupamérkőzésen mindet el is követték. Azóta ezek 90%-át már lehetetlenség elkövetni, ugyanis egy ideje már a kviddicsmérkőzéseken tilos a varázspálca használata – a játékosok csak seprűikben és saját ügyességükben bízhatnak.

Cselek és fogások a kviddicsben

A Kviddics évszázadai című könyvből szó szerint kimásolva:

Bludger Backbeat

Speciális ütés; a terelő hátralendülő ütőjével találja el a gurkót, így a labdát nem előre, hanem hátrafelé küldi. Ilyen módon nehéz pontosan célozni, így ez leginkább az ellenfél megzavarását szolgálja.

Csorkovsz-féle csel

Petrova Csorkovsz orosz hajtóról elnevezett trükk. A csel sikerének kulcsa, a pontos időzítés. A kvaffot birtokló hajtó felfelé repül, hogy az ellenfél játékosai azt higgy egérutat próbál nyerni, hogy aztán gólt szerezhessen csapatánk. Azonban a hajtó váratlanul elejti a kvaffot alatta repülő tátsának.

Dopplebeater Defence

Ezt a cselt alkalmazzák, mikor a két terelő egyszerre üti meg a gurkót, így az fokozott lendülettel támad a megcélzott játékosra.

Double Eight Loop

Nagy sebességgel szlalomozik az örző a karikák között, és körül. Általában bütetődobás védésekor alkalmazzák.

Karvalyfej támadóalakzat

Nyílhegyet formázó alakzatban repülnek a hajtók a karikák felé. Céljuk az ellenfél megfélemlítése, a játékosainak eltávolítása az útjukból.

Parkins Pincer

Nevét a Wington Wanderes alapítóiról kapta. Két hajtó két oldalról, egy pedig szemből repül az ellenfél hajtójára.

Plumpton Pass

A fogó speciális mozdulata: látszólag céltalan bekanyarodás, mely során a cikesz a fogó ujjába kerül. Nevét Roderick Plumptonról kapta, aki e módszerrel állította fel a cikeszbefogás világrekordját.

Reverse Pass

Válla fölött továbbítja a hajtó a kvaffot csapattársának. Ezzel a módszerrel nehéz pontos átadást végrehajtani.

Sloth Grip Roll

Egy játékos úgy tér ki a gurkó elől, hogy közben lefordul a seprűről, s kezével-lábával kapaszkodva lóg a seprűn.

Strafish and Stick

Speciális testtartás. Az őrzőszéttár végtagokkal, fél kézzel és fél lábbal lóg le a seprűről.

Transylvanian Tackle

A játékos ijesztésképp az ellenfél orra felé lendíti az öklét. Ha az ütés nem talál célba, nem minősül szabálysértésnek, azonban a levegőben nagy sebbességnél nehéz pontosan bemérni az ál-ütést.

Woolongong Shimmy

Az ellenfél hajtóinak lerázását célzó, nagy sebességű cikkcakk repülés.

Vronszkij-műbukás

A fogó meredeken a föld felé repül, azt a látszatot keltve, hogy megpillantotta a cikeszt odalent. Majd közvetlenül a földeérés előtt kihúzza seprűjét a bukórepülésből. Ezzel azt próbálja elérni, hogy az ellenfél fogója utánozza őt, és a talajnak ütközzön. A trükk Jozef Vronszkij lengyel fogóról kapta a nevét.

Játékosok:

A csapatok hét-hét játékosból állnak: egy őrzőből, két terelőből, három hajtóból és egy fogóból. A kviddics mind a férfiak, mind a nők számára nyitott. Cserejátékosok nincsenek.

Az őrző:

Ez a pozíció már a XIII. században létezett, bár az őrző feladata módosult az idők folyamán. Régebben az őrző egy plusz feladattal megbízott hajtó volt. Jogában ált átrepülni a pálya másik oldalára gólt szerezni.

1620-ban az őrző feladat köre leszűkült: kijelölték a büntetőzónát, s kimondták, az őrzőnek célszerű ezen belül maradnia, nehogy a karikákat a távollétében érje támadás. Ha jónak látják, kirepülhetnek onnan, hogy megzavarják az ellenfél hajtóit, illetve, hogy feltartoztassák a támadást.

A terelők:

A terelők feladata keveset változott az elmúlt évszázadok során, s szerepük egyidős a gurkók használatával.

Elsőrendű feladatuk megvédeni csapattársaikat a gurgóktól, ezt az ütőjük segítségével teszik.(egykor fúrkosbotott használtak) A terelőknek sosem volt feladatuk a gól szerzés, és arra sem utal semmi, hogy korábban lettek volna a kvaffal kapcsolatos teendőik.

A gurkók terelése nagy testi erőt igényel, érthető hát, hogy ezt a pozíciót a többivel ellentétben majdnem mindig varázsló nem pedig boszorkány tölti be. Emellett fontos hogy a terelő jó egyensúly érzékkel rendelkezzen, hiszen néha mindkét kezével el kell engedni a seprűnyelét, hogy kétkezes ütést mérjen a labdára.

A hajtók:

A legkorábban kialakult szerepkör a kviddicsben - a mivel egykor a játék célja csak a gólszerzés volt. A hajtók egymásnak dobálják a kvaffot és 10 pontot szereznek a csapatuknak, valahányszor sikerül átjutatni a labdát a gólkarikák valamelyikén.

A hajtás technikájában csak a kosarakat felváltó karikák bevezetése után egy évvel, 1884-ben állt be jelentős változás. Akkor meghoztak egy új szabályt miszerint a büntetőzónába csak a kvaffot birtokló hajtónak szabad berepülnie, ellenkező esetben a gól érvénytelen. Ez a megkötés a "Stooging"-ot hivatott megakadályozni. Az új szabály bevezetésének visszhangjáról a Reggeli Próféta is tudósított.

Cikk:

A hajtóink nem huligánok!!

Így kiáltott Nagy-Britannia szerte a felháborodott kviddicsrajóngok tegnap este mikor a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztálya kihirdette az úgynevezett "stooging-tilalmat" A csapatok egyre többet élnek a stooging módszerévelvel-nyilatkozott a főosztály megtépázott idegzetű képviselője.-Úgy véljük ez a szabály csökkenteni fogja a súlyos őrző sérüléseket számát. Ezentúl az őrzőt egyetlen hajtó igyekszik majd kicselezni, nem pedig három kibelezni. A játék fegyelmezettebbé, sportszerűbbé válik.

Ezen a ponton a főosztály vezetőjének vissza kellet vonulnia, mert a felbőpszűlt tömeg kvaffokkal kezdte el bombázni őt. Ha a Varázsbűnügyi Főosztály emberei nem lépnek közbe, a rendbontók talán magát a mágiaügyi minisztert is stoogingolták volna

Egy hat éves fiúcska könnyeit törölgetve hagyta el a termet:

Úgy szeretem a soogingot-nyilatkozta a Reggeli Próféta tudósítójának- Mindig együtt nevetünk apuval, amikor a hajtók kilapították az őrzőt, Nem is akarok többet kviddicsmeccsre menni.

Reggeli Próféta, 1884 június 22.

A fogó:

A fogó rendszerint a legkisebb testsúlyú leggyorsabb röptű játékos. Feladata végre hajtásához éles szemre van szüksége, valamint tudnia kell fél kézzel és szabad kézzel repülnie. Mivel teljesítménye kulcsfontosságú a mérkőzés szempontjából-a cikesz megszerzése akár a vesztésre álló csapatott is győzelemre segítheti- ezért a fogó az ellenfél szabálytalankodásainak leggyakoribb a célpontja. A fogókat a csapat legjobb repülői, nagy megbecsülés övezi, ugyanakkor a tapasztalatok szerint ők szenvedik el a legsúlyosabb sérüléseket.

A kviddics története:

A seprűsportok azzal párhuzamosan jelentek meg, hogy a seprűk elég kifinomultan manőverezhetőkké váltak. Régi varázsképekről képet kaphatunk a hajdani idők seprűn űzött sportjairól.

A népszerű svédországi éves seprűverseny gyökerei a 10. századba nyúlnak vissza. A versenyzők Kopparbergtől Arjeplogig kicsit több mint 300 mérföldes távot tesznek meg repülve. Az útvonal átszel egy sárkányrezervátumot, ezért aztán az ezüstből készült fődíj egy svéd sróforrú sárkányt mintáz. Jelenleg nemzetközi verseny.

Az 1105-ben készült híres festmény, amely a Günther der Gewalttätige ist der Gewinner („Erőszakos Günther a győztes”) címet viseli, egy ősi német játékot, az ún. Stitchstock-ot mutatja be. Egy 20 láb magas póznára egy felfújt sárkányhólyagot helyeztek, amit egy seprűn ülő varázslónak kellett megvédelmeznie. Az őrzőt derekánál fogva egy 10 láb hosszú kötéllel a póznához kötötték, így az nem távolodhatott el az oszloptól. A többi játékos felváltva próbálkozott a hólyag kiszúrásával, amelynek eszköze a kihegyezett seprűnyél volt. A hólyagot védelmező játékos használhatta varázspálcáját a támadások visszaverésére. A játék akkor ért véget, ha a hólyagot sikerült kidurrantani, vagy minden támadót sikerült visszaverni.

Elképzelhető, hogy a Kviddics névnek köze lehet a labdák elnevezéséhez (angolban Quidditch = Quaffle + Bludger + Snitch), de a történet szerint Queerditch Marshról nevezték el, ugyanis már a 11. században ezen a helyen játszották a sport elődjét. A szabályok azóta nem sokat változtak.

A kviddics évszázadai szerint a sport eleinte egy egyszerű, seprűn ülve játszott labdajáték volt: a játékosok a kvaff elődjét, egy bőrlabdát passzolgattak egymásnak, amit megpróbáltak bedobni az ellenfél kapujába. Nemsokára a játékot megnehezítő gurkók elődei is megjelentek, ekkor még megbűvölt kövek formájában – talán a veszélyes skóciai játék, a Creaothceann hatására, amelyben a játékosok zuhanó sziklákat próbáltak elkapni a fejükre erősített üstökkel.

Az aranycikeszt szintén egy korábbi varázssportból kölcsönözték – itt a varázslók a sebesen repülő, golden snidget* nevű madarat próbálták elkapni. 1269-ben a Varázslók Tanácsának elnöke, Barberous Bragge 150 galleont (mai értékre átszámítva egymillió galleonnál is nagyobb összeg) ajánlott fel annak, aki elkapja az általa szabadon eresztett varázsmadarat. Ennek emlékére később bevezették, hogy a cikesz elfogása 150 pontot ér. Mivel a madár időközben veszélyeztetett, ritka fajjá vált, lecserélték a parányi, bűvös aranygolyóra.

Kviddics a Roxforban:

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola négy háza, a Griffendél, a Hollóhát, a Hugrabug és a Mardekár is kiállít egy-egy csapatot, akik a házuk színeinek megfelelő öltözetet viselnek (a griffendélesek pirosban, a mardekárosok zöldben, a hollóhátosok kékben, míg a hugrabugosok sárgában játszanak). A játékosok bármelyik évfolyamból kikerülhetnek, pusztán tehetségük alapján válogatják össze őket a csapatkapitányok. A házibajnokság során az összes csapat megmérkőzik egymással, így döntve el az évzáró ünnepély során kihirdetett sorrendet. A Roxfort-bajnokság eredményei a házak közti pontversenyt is befolyásolják. A Roxfort kviddicsmérkőzéseit egy boszorkány, Madam Hooch felügyeli.

Harry Potter és a kviddics:

Harry Potter több, mint egy évszázad óta az első elsőéves volt, aki bekerült egy roxforti kviddicscsapatba – ráadásul mindjárt a Griffendél fogójátékosaként. Ez egyfelől nagy tehetségének, másfelől ismeretlen jóakaróinak köszönhető, akik jobbnál jobb seprűkkel ajándékozták meg (elsőben egy Nimbusz 2000-rel, harmadikban pedig egy Tűzvillámmal). Amikor Harry játszott, csapata minden mérkőzésen győzelmet aratott azokat kivéve, amelyeken megsérült. A házi bajnokságot Harry negyedéves korában nem tartották meg a Trimágus Tusa miatt, az ötödévben pedig az iskola élére kinevezett Dolores Umbridge tiltotta el a fiút a játéktól Draco Malfoyjal való összecsapása miatt.

Hatodéves korában Harry lett a Griffendél csapatkapitánya, azonban mindössze egy mérkőzésen tudott részt venni – a másodikon koponyasérülést szenvedett Cormac McLaggen, az ideiglenes őrző hibájából, a harmadik során pedig büntetőmunkán volt Perselus Pitonnál. Szerelme, Ginny Weasley vezetésével csapata azonban így is győzelmet tudott aratni a kupán, köszönhetően annak, hogy Harry jól válogatta össze a játékosokat, és ügyesen tartotta bennük a lelket.

Harry barátai közül Ron hatodikban őrző lesz. A tréfamester Weasley-ikrek, Fred és George éveken át a Griffendél csapatának verhetetlen terelőpárosát alkották. Harry első szerelme, Cho Chang a Hollóhát fogója.

Nagy-Britannia és Írország Kviddicscsapatai

Appleby Arrows - 1602-ben alakult észak-angliai csapat. Világoskék talárban játszanak, melyet ezüst nyíl díszít.
Ballycastle Bats - Észak-Ír csapat, Fekete talárban játszanak, melyet piros denevér díszít.
Caerphilly Catapults - 1402-ben alapított walesi csapat. Világoszöld-piros talárban játszanak.
Chudley Csúzlik - Narancssárga talárban játszanak, melyet két fekete C betű és egy suhanó csúzligolyó díszít.
Dimbournei-i Darazsak - 1312-ben alakult csapat. Talárjuk Sárga-fekete keresztben csíkozott melyet egy darázs képe díszít.
Falmouth Falcons - Talárjuk sötétszürke és fehér, melyet sasfej díszít.
Holyhead Harpies - 1203-ban alapított walesi csapat. Talárjuk sötétzöld melyet arany karom díszít.
Kenmare Kestrels - 1291-brn alapított ír csapat. Smaragdzöld talárban játszanak.
Montrose Magpies - Fekete-fehér talárban játszanak, melyet szarka díszít.
Porpicy SC - 1163-ban alapított csapat. Tengerészkék talárban játszanak, melyet arany sáslevél díszít.
Pride of Portree - 1292-ben alapított skye-szigeti csapat. Bíborszínű talárban játszanak, melyet arany csillag díszít.
Tutshill Tornados - 1250-ben alapított csapat, Égszínkék talárban játszanak, melyet sötétkék T-betű díszít.
Wigtown Wanderers - 1422-ben alapított skót csapat, Vérvörös talárban játszanak, melyet ezüst hentesbárd díszít.